A kis éhenkórász!

Pár hetes koromig, míg megvolt a sárgaságom, 3 óránként ettem, ahogy meg van írva a nagykönyvben! A hasikámért már az első pillanattól fogva nagyon tudtam sírni!!! Aztán amikor elkezdett fájni a pocakocskám 3 hetesen, elkezdtem 1,5 óránként ciciért kiabálni! Anyának ugyan gyanakodott rá, hogy néha csak fájdalom csillapításra használom a cicijét, de nem tudott velem mit kezdeni, addig ordítottam, míg meg nem kaptam amit akartam Mivel a kajcsiért mind a mai napig elveszetten tudok kiabálni, sokszor olyan kis mohó vagyok, hogy majd meg fulladok a tejcsiben! A kezdeti lendületemből viszont 10-15 perc után alább hagyok! Akkor már csak komótosan, szundikálva szopizok, és anya nem tud velem kezdeni semmit, mert nem vagyok hajlandó csak a magam tempójában eszegetni! Pedig a doktornénim azt mondta jó lenne leszokni a sűrű kajcsizásról, és a 40 perces eszegetésről!!! Amilyen cici függő vagyok, ez gyorsan nem fog menni Anya próbált teáztatni a hasfájásom miatt, de olyan szinten visszautasítottam a cumisüveget, hogy amikor közelített vele, már ordítottam, hogy nekem az nem kell, így nem tudott egy cseppet sem belém diktálni, pedig szegény jót akart nekem!! Most 2 hónapos vagyok, de még mindig 2-2,5 óránként szopikázok, és még mindig 30-40 percig eszegézek , bár éjszaka kibírok akár 6-7 órát is üres pocikával! Utána egész nap előszeretettel simigázom az éltető nedüt adó cicit evés közben