Első napjaimatt a kórházba evéssel és alcsizással töltöttem, ott oldalt fektetett anya! Amikor hazavitt új otthonomba, ott is folytatta ezt a szokását, és még akkor is csak ettem és aludtam jó ideig! 3 hetes koromban a kórházban kezdődött a hasfájás, és a nővérkék hasra fektettek, majd mondták anyának, hogy otthon is nyugodtan tegye azt, mert a hasfájós kisbabák ezt a pózt nagyon szeretik
Anya egy kicsit fenntartással fogadta a dolgokat, mert nagyon féltett a bölcsőhaláltól, de szemmel láthatóan bejött nekem a hason alvás! Másképp nem is voltam utána hajlandó alcsizni! Nemsokra rá kaptunk kölcsön rokonoktól légzésfigyelőt, és anya használta is bőszen, mert féltett engem! Mivel fájt a hasam, így a nappalok sírással teltek, és persze evéssel, nagyon keveset aludtam, csupán 2 órát összesen, anya izgult is, hogy normális e ilyen kisembernek mint nekem ilyen keveset alukálni! Éjszaka ezért bepótoltam! eleinte ugyan felkeltem éjfélkor, meg hajnal 3kor, de anya lassan leszoktatott mert uncsivá tette számomra az éjszakákat! Nem pelusozott át, csak ha vészhelyzet volt, mint kakkesz, vagy ha összepisiltem magam
nagyon kevés fénynél eszegéltünk, és nem hagyott cumikázni a cicin, ráadásul a szeretgék idejét is kicsit lecsökkentette a nappaliakkal szemben! Így szépen kezdtem átaluszkálni az éjjeleket, és csak 4-7 között keltem! 6 hetes korom körül jött a nagy áttörés! Elkezdett érdekelni a külvilág, de viszont elég hamar belefáradtam a nagy szemlélődésbe, és elkezdtem nappal is alcsizni két hami között! hol fél órát, hol egy órácskát, de előfordult, hogy aludtam 2 óra hosszát is egyhuzamban! Anya eleinte izgult, hogy ez az esti alcsi rovására megy majd, de nem így történt! Meg is dícsért minden reggel milyen aranyos, és rendes kisbaba vagyok
Bár napközben mivel elég sokszor túlpörgetem magam nagyon nehéz az álomvilágba vezető rögös út! Anya pedig majdnem mindent megpróbált! Kipróbáltuk a halk babazenére elalvást, az elsötétített szobát, símogatta a hátam, ütögette ritmusosan a popókámat, dudorászott nekem, cuclit nyomott a számba, amit persze nagyon utálok, és be sem vettem a számba! Aztán eszébe jutott a babakocsi, de ott sem éreztem túl jól magam! Két megoldás maradt! Vagy használja a hagyjuk sírni a Danikát, majd belefárad és elalszik, vagy megpróbál elringatni! Az utolsót választotta, ami nagy sikert aratott nálam! amikor látjam hogy elkezdek ásítozni, és dörgölgetem a kis szemem, felvesz és járkál velem, közben pedig ringat! Majd ha belefáradok, és elnyom az édes álom, csendben óvatosan letesz a kiságyamba, ahol alcsizok egy jót! Ez így megy mind a mai napig, bár nem tudom meddig fogja bírni a nagy popómat hurcolászni! Néha ugyan apa is besegít neki, bár ő éjszaka dolgozik, és nappal pedig alszik! De anya ám rájött, ha már nem bír velem, akkor van egy dadusom, akinél pillanatok alatt megnyugszom, és óriásikat alszom a hasán!! Ő az én dédi nagymamám! Imádom őt, és ezt kis is muatatom!!! Bár nagyon válogatós vagyok a testhelyzetekkel, mert egyszerűen nem bírom elviselni, ha bölcsőtartásban felvesznek! Én csak azt szeretem, ha úgy hurcolásznak, mintha böfiztetnének! Úgy befészkelem magam és először kukucskálok, majd lassan elpilledek, és végre mély álomba merülök! Éjszaka persze nem kell nagy hűhót csapni körülöttem! Pancsi után anya megetet, és addig hagy szopikázni míg el nem alszok, majd letesz óvatosan alcsizni, majd jön a reggelig való alvás! Bár éjszaka is nagy munkában vagyok! Állandóan mozgok! anya letesz szépen, és addig rúgkapálok, míg terljesen keresztbe nem fordulok, sőt pár napja anyát reggel azzal leptem meg, hogy az oldalalmon fekdécseltem! Én nem tudom más hogy van vele, de én a hálózsákot nagyon utálom, mindig ordítok benne, mert nem bírok benne úgy mozogni ahogy én szeretnék! Anya akármilyen nagyot ad rám, sehogy nem érzem magam jól! Imádom a szabadságot, amikor úgy izeghetek és mozoghatok ahogy akarok! Nemhiába imádok fürcsi előtt is kicsomagolva lenni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése