A következő címkéjű bejegyzések mutatása: anya. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: anya. Összes bejegyzés megjelenítése

2009. január 12., hétfő

anya (08.05.30.)



Nagyon nagyon fáradt vagyok, ezért kérlek szépen nézzétek el nekem, ha kicsit csúszunk a naplócskák olvasásával! Sokszor alig van erőm a napunkat is megírni, azt is legtöbbször evészet közben szoktam
Danika drága ahogy látjátok nem egy egyszerű nyugodt gyerek Nagyon úgy néz ki olyan lesz mint az anyja
Mostanában valahogy sokkal de sokkal fáradtabb vagyok, mint szoktam, és reggel, azaz hajnalban amikor az én fiamnak kinyílik a csipája, alig bírom kikotorni magam az ágyból Ráadásnak a konyhába is pakolni kellene, hogy végre valahára rendbe legyünk, de nagyon nehéz, mert Danci mióta felállt, hát ha nincs amiben felkapaszkdhasson akkor vége a világnak Ráadásul anyukám sem könnyíti meg a helyzetemet, állandóan félti őt, és mindig a fejébe vesz valami újabb hüleséget! emiatt volt már összecsapásunk, de semmi sem változik
Szóval tömören ennyi! Köszönöm kedves hozzászólásaitokat amint kicsit összekaparom magam bepótolom az elmaradt napokat

Csilla

nagy dilemma (08.05.09.)



Danikának hétvégén sóska vagy spenót főzit szeretnék adni Ha tudnátok nekem segíteni, hogy lehetne megcsinálni, pár fincsi trükkel, hogy szerettessem meg vele őket, azt nagyon nagyon megköszönném

Csilla

2009. január 11., vasárnap

anya (08.03.16.)



A tegnapi nap után úgy érzem megbuktam mint anya! Sajnálom Danika, pedig én mindent megpórbáltam! Eddig bírtam! A szervezetem kicsit feladta a dolgokat, de hát nem hiába, hisz már csak 53 kiló vagyok, a 73ról! De érted megpróbálom összeszedni magad! Bár az anyatejes táplálásnak itt volt a sorsfordulója! Mert ugyan a szerevezetem még mindig nem akarja feladni ezt a dolgot, bár már erősen megfogyatkoztak a készletek, és láthatóan nem elég neked! És a mai nap bebizonyítottad, hogy igen még mindig szükséged van erre a megnyugtatási módszerre is! De sajnos döntenem kellett, vagy az anyatej, vagy én! Így most szépen fokozatosan elindulunk arra az útra, ami a teljes tápszerezéshez vezet! Azt hiszem büszke lehetek rá, hogy eddig is tudtalak etetni, hisz annyi mindenen átmentünk együtt! Akkora orvosi papír tömeged van már, hogy egész életemben nem sikerült ennyit nekem összeszednem! ráadásul az orvosokban is nagyot csalódtam! Azt hittem okosabbak, és majd megmondják mi lehet a baj, tudnak segíteni, de nem semmi de semmi újat nem tudtak mondani! És mióta hazajöttünk, semmi sem változott, sőt napról napra csak rosszabb minden! Egyre jobban fájogat a pocakod, és még enni sem bírsz sokszor, az hogy a cicin ívben hátrafeszíted magad, először azt hittem biztos azért, mert kevés már a tejem, vagy nem jön úgy, de amikor a cumisüvegen is azt csináltad, rá kellett jönnöm, hogy tévedtem, hisz abból csak úgy dől a kaja! Ráadásul 3 napja ugyanúgy hasmenésed van a hozzátáplálás ellenére! Lehet hogy amit dédikéd nap mint nap a fejemhez vágott igaz lesz! mérgezlek az anyatejen keresztül! Sajnálom ha kiderül így van Én csak jót akartam neked! Remélem egyszer talán megbocsátasz nekem