Születésem

Ez a második napomon készült, amikor hoztak szokipázni anyához, és apaék pont bent voltak nálunk :)Ez az első fénykép rólam születésem után, amikor apát beengedték hozzám :)

Végre eljött a pillanat! Bár nem úgy ahogy terveztük, mert ugye császározni kellett anyát, 5 óra vajúdás után! Így jöttem erre a világra, de mint kiderült jobb volt így :) Ugyanis a köldökzsinór 1szer a nyakam köré volt tekeredve, belekakiltam az amúgy is kevéske magzatvizembe, és bizony az APGAR értékem sem volt a legjobb, csak 8/9-es volt! Anya méhlepénye sem működött már a legjobban az utolsó napokban, és mint kiderült emiatt kicsit lefogytam, mert nem táplált már!! De 16:33kor megszülettem! 2600grammal, és 53 centivel! Amikor anyának a műtőbe bevittek, alig látott belőlem valamit, vagyis valamit nagyon jól látott :p Méghozzá az óriási hajamat :) Én mentem a kékfény alá, anyát meg kivitték a megőrzőbe! Apa bemehetett hozzám megmutattak neki, hisz egész végig a műtő bejáratánál toporgott! Nagyon boldog volt, hogy ilyen gyönyörű kisfia született, és hogy nem lett semmi bajunk! Nagyi és nagypapi is kilesett ám engem, méghozzá a tvben :) Majd elájultak tőlem, főleg a nagy sérómtól! Megsúgom a váróban lévők is mind megmosolyogták :) A következő találkozásunk már a megőrzőben volt, de sajna anya úgy le volt gyengülve, mert a műtét alatt majdnem kiszáradt, és 2 alkalommal is leesett a vérnyomása teljesen, 2 infúzió ment neki, és egy gépre volt kötve, ami ellenőrizte a vérnyomását, és az ekgját! Na meg az a fránya spinális érzéstelenítő is elég durván leterítette őt! Még hajnalban is csak az egyik lábujját tudta megmozdítani :p Amúgy sem lehettem volna vele, mivel ugye egyből bekerültem a kékfény alá! Végre eljött a reggel! Anya már nagyon várta! hoztak is engem 9kor hozzá! Végre kézbe vehetett, és mellre tehetett! A szopival az első másodpercektől fogva nem volt problémám! Ment az mintha már az anyaméhben ezt csináltam volna :) Nemsokára meg is hoztam anya tejét elég rendesen! Meg is szenvedett vele rendesen ;) Én 3 napon keresztül sajna csak szopikálni mehettem anyához, 3 óránként! Amikor vittek anyáinkhoz a kocsiban, hát kinek lett volna a legnagyobb hangja, mint nekem! Úgy bizám :) Már a folyosó végén lehetett hallani, hogy kiabálok anyáért a hasam miatt! A nővérkék soha nem cseréltek ám össze senkivel, mert ilyen hajasbaba nem mindennap született ám náluk :) Imádtak is rendesen! Állandóan megszeretgettek, amikor hoztak anyához :) Aztán végre odaadtak anyának egész napra! Azt a boldogságot kellett volna látni! Na persze én egész nap szinte csak aludtam, és csak a hasam miatt nyöszörögtem! Mert bizony anya az első rezdülésemből tudta hogy éhes vagyok, és szinte soha nem sírtam! Mindenki ott dícsérgetett milyen ügyes, csendes, rendes kisfiú vagyok! Na igen a sárgaság hatása :) Bezzeg utána :p

"Az első pillanat, mikor megszületsz, társunkká szegődsz egy idegen világban.
A második pillanatban lassan felcseperedsz, s tágra nyitott szemekkel rácsodálkozol a világra." (Jim Morrison)

Amikor még a pocakban voltam!

2005 aug. 13-án anyáék megpecsételték a szerelmüket, és összeházasodtak! Majd 1 évre rá, úgy döntöttek, itt az idő a család létszámát megnövelni ;)
Decemberi hónapban fogantam én, anya január elején jött rá, hogy valami megváltozott! Jöttek a rosszullétek, és egyéb tünetek! Január közepén aztán úgy döntött, vesz egy tesztet! És lám mit látott, pozitív lett! Az egész család úszott az örömben, hogy pár hónap múlva megérkezek közéjük!
Aztán végül februárban elment doki bácsihoz is, és lám megpillanthatta belső életemet, mint még apró kicsi pöttyöcske! Alig akart hinni a szemének :) Nagyon boldog volt, és egyben félt is, hisz mostantól nagyon nagy felelősséggel tartozott értem!
A pocaklakóságom első 4 hónapjában, ami nem tetszett, azt mindent visszaküldöztem anyának, így folyamatosak voltak a rosszullétei :p Fogyott is ám már akkor pár kilót miattam ;) Közben dolgozott rendületlenül! végig rengeteget sétálgatott, mert adminisztrátori teendői megkövetelték, ráadásul a munkahelye , a posta, a bank, és a könyvelők között ingadozva naponta elmondhatta kilométer hiánya nem volt! Amúgy rendkívül egészségesen étkezett! Rengeteg levest, zöldséget, gyümit, főzeléket, és egyéb nyalánkságot megevett a 9 hónap alatt! Ezt főként Manci néninek köszönheti, mert ő főzött anyára míg dolgozott! Az ominózus borsóleves után! Ez még januárban volt! anya ugyanis a várost járva az egyik étterem előtt elmenve, az illatoknak köszönhetően rendkívüli vágyat érzett a borsóleves irányában :) Erre felsétált ebédidőben Manci nénihez, hogy kérjen egy tányér bárimilyen levest, mert már nem bírja tovább! Na igen miért pont ne borsóleves volt az aktuális menü :) Anyának ragyogott az arca, és úgy evett mint aki még életében nem kóstolt ilyen mennyei mannát! Manci néni (ő amúgy dédike testvére) meghívta anyát, hogy ezentúl minden nap menjen hozzá ebédre! Másnapi ebédnél Manci néni nem bírta tovább, és rákérdezett anyára, hogy nem e történt valami változás a pocakjában! Anya irulva pirulva bevallotta, hogy ami igaz az igaz, bizony ott bent szépen növögetek :) A szűk családi körön kívül ő volt az első bennfentes a létezésemről!
A napok rohantak! Anya feszt Gyöngyösre járkált mindenféle vizsgálatokra, de hála az égnek mindent a legnagyobb rendben találtak nálunk! A 25. héten aztán elment egy kis plusszra! Megnézett engem a 4d-s ultrahangon is, és láss csodát, az eddig kis szégyenlősségemet kivételesen eltakart szemecskével arrébb téve megmutattam mi van a lábaim között! Anya már sejtette, hisz már terhessége előtt megmondta apának, nekik csak fiuk lehet! Bár szinte mindenki más kislányt várt, ennek ellenére kitörő volt az öröm a családban! Ez hála az égnek mind a mai napig így működik! egyszerűen nem lehet nem imádni engem ;) A 4. hónapban előírásszerűen megmozdultam! Anya éppen a munkahelyén, a kellemes hűvös szobában ücsörgött a kimerítő körút után a bőr ülőgarnitúrán, és akkor érezte, hogy bizony jelentkeztem! Na onnantól kezdve nem kíméltem anyát :) Annyit mocorogtam, amennyit nem szégyelltem :) A 7. hónap táján anya már nem bírta a strapát velem, mivel 40 fokos kánikula köszöntött be, és bizony eléggé megviselt minket! Így innentől kezdve otthon a hűtött szobában pihengetett anya, én meg dolgoztam odabent, erősítettem a kinti zord világra! Az utolsó heteket még keményítettem kicsit azzal, hogy anyának az utolsó hónapban akkora gyomorégést csináltam, hogy alig bírt enni!
Az utolsó hétvégét anya még egyszer és utoljára átmulatta apával és nagyiékkal! Ugyanis lagziba mentek, és apa videózott! A leendő unokatesón szülei házasodtak éppen, nagy sebbel lobbal!
Eljött végre a várva várt pillanat, szeptember 9re várták az érkezésemet, de csak nem akartam kijönni! Így anya 10-én kórházba került! Ott nagy léptekkel elkezdett fogyni a magzatvizünk! Egyre szűkösebb lett odabent a hely, és ezt anyával éreztettem is rendesen! Még mindig ugyanolyan örökmozgó voltam, mint az első pillanatban! És bizony a helyszűke miatt anya megérezhette minden rezdülésemet! Aztán 11-én este anya a szobatársainak így szólt, holnap csajok megyek szülni! 9kor vagy így, vagy úgy a szülőszabában leszünk!
Ez a szó szoros értelemben így történt!9kor a szülőszobában előkészítve fekdécselt az asztalon! Közben apa is megérkezett, mert ott szeretett volna lenni a születésem pillanatában! És mivel anya érezte a vesztét, még nagyon időben szólt neki, ő meg repült hozzánk mint a villám! Hozta ám nagyit és papit is magával! Ki sem bírták volna otthon! Sajnos a zselé semmi hatással nem volt anyára, így a dokik úgy döntöttek, hogy mivel a fejecském amúgy is rossz helyen van, és már szinte nincs magzatvize! Nem mertek kockáztatni, így vitték anyát császározni! Sajna nem anya dokijánál születtem, mert mire oda jutottunk, addigra elküldték a kórházból a nagy kórházi reformoknak köszönhetően! De a doki aki végül is vigyázott ránk az utolsó pillanatokban, rendkívül rendes volt, és mint kiderült jó döntést hozott, és megmentette az életemet azzal, hogy nem kínzott tovább minket!