Ez az első fénykép rólam születésem után, amikor apát beengedték hozzám :)
Végre eljött a pillanat! Bár nem úgy ahogy terveztük, mert ugye császározni kellett anyát, 5 óra vajúdás után! Így jöttem erre a világra, de mint kiderült jobb volt így :) Ugyanis a köldökzsinór 1szer a nyakam köré volt tekeredve, belekakiltam az amúgy is kevéske magzatvizembe, és bizony az APGAR értékem sem volt a legjobb, csak 8/9-es volt! Anya méhlepénye sem működött már a legjobban az utolsó napokban, és mint kiderült emiatt kicsit lefogytam, mert nem táplált már!! De 16:33kor megszülettem! 2600grammal, és 53 centivel! Amikor anyának a műtőbe bevittek, alig látott belőlem valamit, vagyis valamit nagyon jól látott :p Méghozzá az óriási hajamat :) Én mentem a kékfény alá, anyát meg kivitték a megőrzőbe! Apa bemehetett hozzám megmutattak neki, hisz egész végig a műtő bejáratánál toporgott! Nagyon boldog volt, hogy ilyen gyönyörű kisfia született, és hogy nem lett semmi bajunk! Nagyi és nagypapi is kilesett ám engem, méghozzá a tvben :) Majd elájultak tőlem, főleg a nagy sérómtól! Megsúgom a váróban lévők is mind megmosolyogták :) A következő találkozásunk már a megőrzőben volt, de sajna anya úgy le volt gyengülve, mert a műtét alatt majdnem kiszáradt, és 2 alkalommal is leesett a vérnyomása teljesen, 2 infúzió ment neki, és egy gépre volt kötve, ami ellenőrizte a vérnyomását, és az ekgját! Na meg az a fránya spinális érzéstelenítő is elég durván leterítette őt! Még hajnalban is csak az egyik lábujját tudta megmozdítani :p Amúgy sem lehettem volna vele, mivel ugye egyből bekerültem a kékfény alá! Végre eljött a reggel! Anya már nagyon várta! hoztak is engem 9kor hozzá! Végre kézbe vehetett, és mellre tehetett! A szopival az első másodpercektől fogva nem volt problémám! Ment az mintha már az anyaméhben ezt csináltam volna :) Nemsokára meg is hoztam anya tejét elég rendesen! Meg is szenvedett vele rendesen ;) Én 3 napon keresztül sajna csak szopikálni mehettem anyához, 3 óránként! Amikor vittek anyáinkhoz a kocsiban, hát kinek lett volna a legnagyobb hangja, mint nekem! Úgy bizám :) Már a folyosó végén lehetett hallani, hogy kiabálok anyáért a hasam miatt! A nővérkék soha nem cseréltek ám össze senkivel, mert ilyen hajasbaba nem mindennap született ám náluk :) Imádtak is rendesen! Állandóan megszeretgettek, amikor hoztak anyához :) Aztán végre odaadtak anyának egész napra! Azt a boldogságot kellett volna látni! Na persze én egész nap szinte csak aludtam, és csak a hasam miatt nyöszörögtem! Mert bizony anya az első rezdülésemből tudta hogy éhes vagyok, és szinte soha nem sírtam! Mindenki ott dícsérgetett milyen ügyes, csendes, rendes kisfiú vagyok! Na igen a sárgaság hatása :) Bezzeg utána :p
"Az első pillanat, mikor megszületsz, társunkká szegődsz egy idegen világban.
A második pillanatban lassan felcseperedsz, s tágra nyitott szemekkel rácsodálkozol a világra." (Jim Morrison)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése