tejterhelés 2. nap

Szóval a pokoli éjszaka után, de hát nem is csodálkozunk, az új hely, a pokoli meleg, a világosság, a nyitott ablak alatt található aggregátor ami szünet nélkül brümmögött bizony semmi sem kedvezett :s
De sebaj, reggel kaptam tejcsit, amit szépen meg is ittam, majd kezdődhetett a nap! Jó későn ébredtem, 9 óra is elvolt ugye, és a nővérke nagyon rendes volt, mert azt mondta csak hagy aludjak, és eltette nekem még a reggelimet is! Amit szépen meg is ettem ;) Kaptam pisis zacsit, amitől úgy mentem mint aki betojt, nagyon muris volt, a tanuló nővérkékhez mentem ismerkedni, és csajozni, egyet ki is szemeltem magamnak körülük ;) A zacsit úgy elintéztem, hogy amikor anya belekukkantott a pelusba, elállt a lélegzete, mert úgy telecsuriztam, hogy még a nővérke is csak mosolyogni tudott rajta :)
Aztán persze kezdődhetett a nap! A rosszaság ment ezerrel ;) Reggel óta óránként kaptam a tejcsit, és nem mondtam ellent egyszer sem!
Délelőtt volt kis vizit, és szerencsére nagyon kedves aranyos doktornénit kaptam, akinek végig mosolyogtam míg vizsgált, sőt amikor napközben megláttam, akkor is siettem hozzá mosolyogva, és ő kedvesen fordult hozzám, pár kedves szót váltott velem!
Az ebédre kapott leveske tetszett, ettem is belőle egy csomót, majd kaptam megint tejcsit is :S Ez már annyira nem jött be, mivel totál tele volt a pocakom, így anyának meggyűlt velem a baja! A nővérke szerencsére nem is sietett el, mert bizony az aznapi utolsó adag igencsak sok volt, főleg így ebéd utánra, ezért kicsit besegített a noszogatásomba! hozott egy dobozkát, ami tele volt kicsi autókkal, és midenféle matricától kezdve apróságokkal! Na ez nagyon bejött, és észre sem vettem amikor eltűnt a pohárból a tejcsi, hát még amikor a kiválogatott 2 kicsi piros autót megkaptam míg bent vagyunk a kórházban :) Játszottam egy kicsit Tamarával, és Beatrixal is, akik szintúgy tejterhelésre jöttek, csak ők pestiek voltak, és hát hazajártak! Délután anya már nem bírt velem, azért a nagyvizit után levonultunk a kórház játszóterére! Hű de boldog voltam, mentem is végignéztem azt a sok csihuhut, kipróbáltam mindent, benéztem a faházikóba, ahonnan anya elég gyorsan kimentett, mert 2-3 nagyobb fiúcska oda csoportosul, és csimpaszkodtak mindenfelé, ráadásul az egyiknél úszó pipa volt, és majd nem hogy megcsépelt vele! Már emelte rám, csak anya ott termett, csúnyán ránézett, és meggondolta magát! De volt ott jó élmény is bőven ami felejtette ezt a kis affért! Találkoztunk 2 kislánnyal is, akikkel nagyon jókat játszottam, és aranyosak kedvesek voltak hozzám :)
Amikor felmentünk csupa csupa por és piszok voltam a nagy munkáktól ugye ;)
Felérve nem kellett anyának kivételesen sokat altatgatnia, egy kis ringatás és éneklés, és már aludtam is! Na nem túl sokat, mert egy teherautó éppen ledobta a rakományát nem messze tőlünk, és bizony felpattantam rá gyorsan!
A délután eltelt valahogy, és felmerült, hogy esetleg hazamehetnénk másnap, csak hát csütörtökön újra vissza kellene menni a széklet mintámmal!
Anya mérlegelni kezdett, hogy mi ér többet, ha hazamegyünk, kipihenem magam, és ehetek végre normálisan, nem csak rohangászva 1-1 kanállal, vagy esetleg maradunk összeszedek valamit, mert ugye fogzok elég rendesen, mászok mint a rák állandóan, a térdeim csupa feketék állandóan, aztán ott kell maradni tovább, és persze a benzin ami nem mellékes kérdés! Anya döntött fel is hívta apát, és megbeszélték másnap jönnek hozzánk! Bevalljuk azt is, hogy bizony 2. nap egész álló nap azt kiabáltam, hogy "apú, apú", és anya nem győzte hívogatni őt hogy megnyugodjak és halljam kicsit a hangját! A mammával szóba sem álltam, valamiért nagyon bepöccentem rá, pedig nagyon hiányoztam ám neki!
Eljött az este is, ma is meg kellett küzdenie anyának velem!

Vettek tőlem székletmintát is, ami kicsit lazább volt, de hát fogzok kérem, amit a doktornéni is igazolt!