A hétfői napunk igazi zsúfoltra sikeredett! Reggel ahogy felébredtem, nekiindultunk Starjánba ügyeket intézni! Először anyának a Gyest, miután 1 órát várakoztunk, kiderült nincs meg pár irat hozzá, így mentünk tovább! A Tigázhoz, ott is várakozni kellett persze, de addig kint sétálgattam papival és ajival, találkoztunk rendőrökkel, beszélgettünk kicsit velük, aztán bent rajzolgattam, mert a biztonsági őr bácsi nagyon rendes volt, odaengedett az asztalához, adott papírt, és tollat is! Amikor végeztünk, beszaladtunk a tescóba, de igazán csak pár másodpercre, mivel mamma és papi nagyon siettek!
Otthon ettem egy kicsit majd mentem aludni! Sajna papi és mamma elmentek nélkülem, ez annyira nem tetszett! Aji elaltatott, de apu mellett ébredtem, mivel aji nekiállt sütni almástáskát! Fincsi lett én is ettem ám belőle
Mikor felébredtem nemsokára rá vendégek érkeztek hozzánk! Ugyanis eladtuk dédi mamám házát kisgécben, és az adásvátel örömére eljöttek hozzánk Sari és Juha! Ők finnek, Sari a vevő, Juha pedig a tolmács, mert ő már régebb óta itt lakik, és a felesége is környékbeli
Sari egy borzasztó kedves csajszi, nagyon szeretem őt, autóztam is vele egy jót, felültem az ölébe is, adtam neki sós perecet! Azért Juhát sem hagytam ki a jóból, neki is odavittem az autómat megmutatni! Jó sokáig itt voltak, majd autóba pattantunk és felmentünk megnézni még egyszer a házat! Persze én egyből leléptem, húztam anyát Gergőék felé! Megláttam Lindát a kertben, és nem volt menekvés, mentünk hozzájuk! Segítettem bezárni a pipiket :p Aztán jött ángyika néni is, vele az egyik ólból kiszedettem az összes pipikét, ő meg örömmel asszisztált hozzá
Sajna menni kellett, mert elég jól besötétedett, és a cumim is itthon maradt! Az autó mellett még beszélgettünk egy kicsit, de a nyugtalanságom miatt elég hamar menni kellett! Így elbúcsúztunk, hazamentünk, ahol már aludtam is el! Szerencsére ma kicsit jobban voltam, és csak 1szer volt kaksim, így nem mentünk dokinénihez, hiszen volt már hasonló, anya adja a normaflórt ezerrel, és jöhetett a diéta, mi úgy látszik végigkíséri az életemet, hiszen mióta élek csak diétázok ajival együtt :p Nem is csoda ha eljött az az idő, hogy alig akarok megenni valamit
2009. szeptember 27., vasárnap
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése