2009. január 11., vasárnap

Még a tegnapi napról (08.01.09.)



Ez az anya hihetetlen! Hiába figyelmeztettem, hogy írja le, hát amilyen kómás volt nem elfelejtett!!!! Na mindegy ma mondtam neki mindenképp írja le ezt a 2 történetem:
1. Tehát délelőtt történt velem, hogy anya ügyesen elaltatott, és levonult enni! Persze a béiőrömmel hallgatózott titokban Feltűnt ám anyának, hogy 45 perce sűrű csend honol felém! Már éppen gondolt rá, hogy felnéz, mert napközben fél órácskánál többet nem szoktam án szunyálni, na jó hébe hóba 45 perc, de az a csúcs De akkor jött apa, és nemsokára rá szólt anyának is, hogy bizony én már vígan elvagyok magamnak, nézelődök bőszen, és csócsálom a kezimet anya meg nem akart hinni apának, mert egy hang sem jött a bébiőrömből! Így feljöttek hozzám, és összecsócsáltak, amit nagyon szeretek, és mindig mosolyizok is hozzá tudatva mindenkinek, hogy ez cuki! Főleg amikor a nyakócámat cuncogják, mert az még kicsit csikis is :P Amúgy néha jó hogy egyedül nézegetek, és nem zsonganak annyian körül! És ezt anya is megérti, így sokszor megvárja reggel is, hogy jelezzek, hogy készen állok a társaságra, vagy éppen üres a pocóka!

2. Ez is tegnap történt, anya megint ellógott, így apával elvoltam, ő pakolászott, én meg mottyogtam az ágyimban! Anya visszatértekor, huncutkodtam egy kicsit, ugyanis alábújtam a fejvédőmnek, és onnan kukucskáltam, és fogdostam a rácsokat

Nincsenek megjegyzések: