2008. április 18., péntek

Ha nincs büfi! (12.07.)

Hát meglett az eredménye, hogy egész nap nem voltam hajlandó böfigélni a kajcsik után! Délután már nyűgi voltam, és aludni sem tudtam, mert bántotta a pocikám a sok levegő Ráadásul maradatlan is voltam, mert senkinek a kezében nem akartam megmaradni! Csak úgy voltam csendben, ha letettek a hordozómba, vagy a nagyágyra! Estére aztán vége lett a szép világnak! Már nagyon feszített a pocak, és elkezdtem a sírást ezerrel, anya meg kétségbe esett, mert hiába próbálta megelőzni a dolgot, semmi nem használt ma nekem, és valóra vált, amitől a legjobban félt! Estére megjött a hasfájás De nem tudott mit kezdeni velem, mert úgy ficánkoltam a kezében, hogy csak na! Egyszer csak azonban ahogy már nem bírt velem állni, leült, és hátradőlt! Na ekkor varázsütésre kiadtam magamból a sok sok levegőt Hármat is büfiztem, amit szinte soha nem szoktam Na utánna pillanatokon belül beájultam! aludtam egy jó félórát! De imádok nyiszkálkodni, és azt nem lehet kihagyni semmi pénzért, ezért a szokott időpontban kipattant a szemem Anya kicsomagolt, és nagyival nagyon jól elbeszélgettem, és huncutkodtam, amíg anya előkészítette a dolgokat a pancsihoz Szépen megfürödtem, de már nagyon nagyon éhes voltam a végére, és sírtam egy keveset! Anya igyekezett is nagyon, mert már várta, mert tudta éhes leszek! Utánna ettem egy jót, de megint nem voltam hajlandó büfizni! Anya majd 1 órát mászkált velem fel le! 3szor próbált letenni, de mindig kipattant a szemem! Végül feladta! A sötétben elsírta magát! Ekkor jött apa! Még szerencse, hogy itthon van! Átvett, és bár nem volt egyszerű dolog, de elaltatott, viszont pár perc múlva ismét fent voltam! Ismét feljött hozzám! Most ott volt anya is és nagyi is! Minden áron át akartam fordulni hasról oldalra, de sehogy sem ment! Mindig útban volt a karom ezen hergeltem fel magam állandóan ! Végül csak elfáradtam, és elaludtam hason! Jó éjt mindenkinek

Nincsenek megjegyzések: