Betegségem 2. napja (12.13.)

Az éjszaka jól telt, bár anya nem aludt semmi, állandóan nézegette a homlokomat, nem e megy fel a lázam ! Az a jó, hogy nagyi is itthon van a héten, így ketten őrködnek felettem! Szerencsére reggelre is csak 37,5-38 volt a lázam! Kaptam rá panadolt, mert a kúpot sajna a hasmenésem miatt állandóan kilőttem, így anya nem is próbálkozott vele! Az első ébredésemet megkoronázva anya félrelépett! Úgy bedakadt a lábfeje, hogy csak no! 10:30ra mentünk doki nénihez! Megvizsgált, jól kikérdezte anyát a pelus tartalmáról, és a viselkesésemről! Aztán jött a tű, és ismét megbökött a dokinéni! Na volt is nagy keserves sírás! A doki néni megbízta anyát, hogy nagyon figyeljen még mindig a lázamra, mert ma is várható azért, hogy felmehet 40re is! És ha ez bekövetkezik, akkor ismét a kórházza ijesztegetett minket! Ja és a lelkére kötötte anyának, hogy ne hagyja visszahányni a gyógyszeremet éjszaka, mert akkor nem úszom meg, szurit kell kapnom egy nap 2szer is! Otthon jól viselkedtem! Bár semmilyen más folyadékot nem voltam hajlandó elfogadni anya cicijén kívül, így volt hogy nonstop ciciztem! Egy kicsikét aludtam is, hisz 2 őrszem vigyázta álmomat! Szerencsére bár hányingerem volt, és a szokottnál kicsit többet buktam, nagyobb hányásra nem került sor! A kakim még mindig jó híg volt, de szerencsére vér már nem volt benne, viszont nyák az igen! A szuri helye eléggé bibi volt, mutogattam is anyáéknak hevesen, hisz az egyik lábimon már 2 bökés helye is látszik! Éjszaka nagy nyűgi után nehezen elaldutam! Anya és nagyi ismét őrködött felettem, nehogy felszökjön a lázam, vagy esetleg hányjak és megfulladjak benne! Szerencsére végigaludtam az egészet
Nagyi rengeteget segített anyának, mert ő járkált velem , míg anya borogatta a lábát!